-Gyerünk, Diego, nem akarok elkésni!- húzta magával a fiút.
-Jövök már, jövök!-jött a válasz. A parkba érve sehol sem látják Violettát. Fran előkapja a telefonját, majd tárcsázza Vilut.
-Haló?
-Szia Violetta! Tudod, 11-re beszéltük a találkozót.
-Jaj, Fran..nem tehetnénk át máskorra? Sajnos közbe jött valami. Tényleg nagyon sjnálom, ne haragudj rám.- magyarázkodott Vilu.
-Jó, oké persze..
-De tényleg nem baj?
-Nem, már megszoktam.
-Akkor jó. Puszii, szia!- mondta Violetta, Francesca köszönésképp lecsapta a telefonját.
-Mit mondott?- érdeklődött Diego.
-Közbejött valami..-vágta rá durcásan Fran.
-Na, ne nézz már így! Ha már itt vagyunk együnk egy fagyit!- mondta Die, majd megfogta Francesca kezét.
-Jó.- mosolyodott el Fran.

*Eközben Ludmilánál*
Ludmi berobogott Federicohoz az arénába, ahol épp ma fog koncertezni, ugyanis már jócskán dél volt.
-Fedee! Gyere enni!
-Nem vagyok még éhes.- közölte a színpadon álló fiú.
-Én meg igen!- ekkor Ludmila feltrapplot a színpadra és lerángatta Federicot.
-Na jó, talán még is éhes vagyok.- vigyorgott a fiú, majd adott egy puszit Ludmi arcára. A srácok egy sajtos- sonkás pizzát ettek.
Folytatjuk...
Hello! Tudom ebben a részben nem történtek annyira izgalmas dolgok, de remélem azért tetszett. Sajnálom, hogy ritkán vannak részek, de elkezdődött a suli. Puszii, sziasztook!












